Néha én is egyedül érzem magam. Unatkozom , szenvedek mert nem tudok mit kezdeni magammal vagy simán annyira rossz kedvem lesz, hogy inkább nem is csinálok semmit.
Van, hogy igyekszem, néha túlságosan is, hogy kedveskedjek, mégis néha úgy érzem, mintha nem értékelnék. Tehát teljesen feleslegesen csináltam, nyújthatja ezt az érzést is. Ilyenkor csak még rosszabbul érzem magam. Azt hiszem, én sem kérek sokat, csak egy kis levegőt!! Levegőt, amiből mások éltetik magukat, de előlem mégis elszívják. Ember vagyok, ennyi nekem is jár...
Ha pedig egyedül vagyok, szeretnék magamon segíteni azzal, hogy olyan dolgokat csinálok, ami kikapcsol, amit szeretek, ami nekem jó. Hiszen, ha az ember társaság nélkül van, akkor csak egy dolog számít. Saját maga. Úgyhogy senkinek sem kell amiatt bűntudatot éreznie, mert magára gondol, ez abszolút nem az önzésröl szól. Utálok néha egyedül lenni, mégis mindent megszokik az ember idővel, megszoktam én is. Mindenki más ritmusban éli az életét, összeegyeztetni pedig nem lehet, nem te diktálod a tempót, te csak beülsz a ringlispílbe. Ezen hintán mégis ülnek olyan emberek, akik segíthetnek neked, már alapból azzal is, hogy nem vagy egyedül. Ezzel azt az érzést nyújtva, hogy veled vannak. Ez pedig jó...
Köszönettel tartozom a velem együtt utazóknak és persze annak, aki mellettem utazik és fogja a kezem, hogy ki ne essek.
Köszönöm nektek!
2 megjegyzés:
Nem vagy egyedül :P - Adaren
Nos, akkor "örülök", hogy néha hasonló cipőben járunk Ada.
De vigyázz, szorítani fogja a lábad a 38-39-es méret. :D
Megjegyzés küldése