Gondolatok

Érdekesnek tartom amikor olyan dolgokkal szembesül az ember, amit maga is ismer, csak épp nem teljesen ebben a verzióban. Tudjátok, amikor az utca elején még csak megvan fázva az ember, de az utca végén már tüdőgyulladása van. A tipikus példája a pletyka terjedésének, kicsit hozzá tesznek, kicsit elvesznek belőle de a végeredmény az esetek döntő részében nem egyezik a kezdeti és eredeti dologgal. Persze a hírek terjedés módjának a kimeríthetetlen világában élünk, vegyük példának a telefont, a tv-t még magát az msn-t is a néha pletykálkodásnak tűnhető csacsogásokat is beleszámítva. Lány lévén remekül szoktam ezeken szórakozni, tipikusan az a mindent tudni akarok fajta vagyok. Néha mégis eltudja venni az ember kedvét a rosszindulatú híresztelés. Kicsit lelomboz, kicsit átrágod vagy simán rákérdezel, hogy ez mégis mi. A válaszok vegyesek, vagy jó vagy rossz, vagy igaz vagy hazug. Bosszantó tud lenni. Nehéz megválogatni kiben bízzunk vagy ki nyújtja annak a halvány látszatát, hogy bizalommal fordulhatsz felé.
Én tipikusan az a mindenkivel jóban vagyok, de ha van vmi stikli, akkor ott már egyértelmű, hogy nem lesz olyan az ismeretség mint mással. Sőt ez akár meg is szakadhat, volt erre is precedens. Mindenki azt mondja, az a legőszintébb, ha elé állsz és elmondod az igazat. Biztos ez? Mármint nem kell feltétlenül tudnia minden olyan embernek, akiről feltételezel valami negatívat. Hiszen hiába jutnak róla az eszedbe negatív gondolatok , elmondanád úgy, hogy közben te is tudod, hogy ő ugyanezt teszi? Tipikus esete a nem kedvellek, de neked nem mondom el történetnek.
Tudod, azt utálom a legjobban, amikor olyat hallok vissza, amit én nem ilyen formában fogalmaztam meg. Amikor olyan szavakat adnak az emberek a szádba, amit ki se mondtál. Na igen, bosszantó.

Milyen sokat érnek azok az emberek, akik igenis kiállnak melletted, érted. Megvédenek, hiszen az bizalmasaid vagy épp kedvelitek egymást. Becsüljétek meg őket, megérdemlik. :)