A tegnapi nappal valóban beköszöntött. Mondhatni vége a nyárnak, még ha az őszi napforduló még nem múlt el. Ettől még érezhető, az utcán kevesebben vannak, a reggeli buszok tömöttebbek, a sok nebuló igyekszik az iskolába. Már nem verik fel az utcát hangoskodásuk zajai, nem a plázában lógnak egész nap és költik vagy a szüleik vagy saját pénzüket amiért nyáron megdolgoztak. Csendesebb lett minden...
A dolgozók ebből mit sem érzékelnek, hiszen ők ugyanúgy dolgoztak egész nyáron, kivéve a szabadságuk idején. Csak arra a kis időre érezhették, hogy igen, nyár van.
Diákok nyafognak, tanulni kell, de ők nem akarnak. Én csak azt tudom erre mondani, addig tanulj amíg megteheted. Nem árt minnél több lábon megállni ebben a mai világban. Hiába irigykednek, hogy bezzeg a dolgozóknak nem kell tanulni, persze, nem is kell. na de ők lóghatnak ha munka undorban szenvednek? Vagy lehetnek betegek akár hetekre? Vagy késve menni be dolgozni? Nem. Ha mégis megtennék, akkor majd azt kapják válaszul, szépen ellehet menni. Ez a nagy különbség az iskola ás a munka között!! Húú ez egy rendes kitérő volt a kezdeti témához képest, na de akkor térjünk arra vissza. Észre vettétek, hogy milyen észrevétlenül köszönt ránk az ősz? Tudom, furcsa kérdés, de nekem sokszor feltűnt. Mintha egyik nap még zöldellne a fa lombja, másnapra meg már üres és minden levél a földön hever, sárgák, narancsszinűek vagy már kezdenek megbarnulni. A hideg is észrevétlenül jön, aztán már hosszú naciban vagy, meg kiskabátban. Sokszor eltűnődöm, hogy olyan hamar váltunk évszakot hogy át sem élhetjük azt a pillanatot. Bevallom nekem még az is megfordult a fejemben, hogy egyszer itthon kellene maradni és napokon keresztül bámulni ki az ablakon, hogy szemünk láttára vehesse fel az idő őszi gúnyáját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése