A két diák szinte végig söpör az emeleten, akik látják őket, csak annyi tűnik fel nekik, hogy egy szőke lány mondhatni húz maga után egy fekete hajú fiút. Nem sietős a dolguk, de ha valakit elkap az ötlet, akkor elkap és akkor minnél hamarabb meg kell azt valósítani.
- Aham! Oda! - szól még hátra mielött az ajtóhoz érnek.
- Nem, nem vidámpark és mackó sem lesz. Úgyhogy ne nevess... azzal csak azt kockáztatod meg, hogy tényleg lesz medve, de az egy grizzly lesz... egy éhes grizzly. - neveti el magát ő is.
-Sziasztok! - köszön a fiatalokra.
(Greg)
Hát a sietség enyhe kifejezés volna arra, ahogy ők végigsprintelnek a folyosón, Greg már épp azon van, hogy megbünteti magukat, de aztán letesz a dologról, mondván ez a mazochizmus csúcsa lenne. Így hát engedelmesen hagyja, hogy kitépjék a karját, míg a terembe nem érnek. - Grizzly? Izgi.. - mondja, bár fogalma sincs róla, mi lehet az. Megállnak a terem közepén és jön a kívánság.Greg csak nézelődik nagyban, igazából olyan álomképnek tűnik az egész. Minden tökéletes, még az allergiája sem jön elő. Mondjuk mágia alkotta virágoktól nem is kellene neki. A színek ellenben megrészegítik. Mindig is szerette a napraforgókat, főleg ilyen nagy számban, ám ezek még szebbek mint amilyenek lehetnének. - Nahát.. hát itt aztán semmi müzzly medve nincs.. Legnagyobb meglepetésére aztán az egyik napraforgó, a "főnök" meg is szólal nekik, ami azért már elég abszurd ahhoz, hogy Greg eltátsa a száját.
- Öö.. szia! - köszön neki integetve, aztán hirtelen szellő érinti meg arcát, ahogy Nic eliramodik valamerre mellőle. Még bágyadtan néz utána egy darabig, aztán visszafordulva a napraforgóhoz, látja, hogy az parancsot oszt a többinek, és azok engedelmesen elrejtik Nicolet.
- Bújócska? - neveti el magát Greg. ~kár, hogy ezt Derek nem látja~Azzal fejcsóválva megindul befelé, kezével finoman félrelökve a virágokat. Semmit sem lát azonban tőlük, így csakhamar rájön, hogy a szemére nem hagyatkozhat.
- Niiicky! - szólal meg hangosan, majd fülel. Valahol biztos toporzékol a becézése miatt -okoskodik.
(Nic)
A lány, ahogy beleveti magát a napraforgók közé, még elneveti magát a müzzly medvén. Mondhatta volna, hogy megmutatja az milyen, de hamar letett az ötlettöl. Bár sérülést nem szenvedtek volna, de nem éppen egy nagy és barna mackót akar bámulni brummogások közepett. Meg, ma lehet, nem menne neki a tetszhalott szitu. Még hátra pillant egy utolsót a prefire és kacsint egyet kék szinü szemével, végül már csak a szőke lobogó haját lehet látni, aztán meg már azt sem. Hamar a napraforgók közé veti be magát, és összekucorodik annyira, amennyire csak lehet. Gyerekesnek tűnik ez a játék, mégis az a felfokozott jókedv ami ezeket kiséri, minden pénzt megér. Nic csak kucorog és a napraforgók pedig mintha ráhaolnának, úgy bújtatják őt. Az egyik levél pont az orrát birizgálja, fejét a tenyerébe hajtja és halkan tüsszent egyet.
- Fenébe, csak nem hallotta. - suttogja magának, választ sem várva.
Ám az a napraforgó ami pont az arca elé hajol, arcot ölt.
- Ne aggódj, biztos nem hallotta. - és akármilyen nevetséges is, de a napraforgó kuncogni kezd. Nic pedig csak legyint egyet a kezével.
- Fejezd be, még a végén lebuktatsz! Aztán meghallja azt a becézést, amitöl a szőr is felállna a hátán, hamar eszébe is jut valami, az elöbb kuncogó virághoz hajol és a fülébe súg valamit.Az egész napraforgó mező mintha a szél fújná meg, olyan hullámzáson megy keresztül. A turpisság pedig az egészben az, hogy a legtávolabb lévő pontokon elhelyezkedő virágok, meg persze a Nic közelében lévők is "arcot" kapnak, ez még nem is lenne érdekes... na de...
- Itt vagyok! - hallható jobbról.
- Nem, itt vagyok!- ez pedig balról.
-Hahó!!- ez meg honnan máshonnan is jöhetne, mint középröl.
A virágok felvették a levitás hangját, így most azon a hangon kezdenek kiáltozásba.
(Greg)
Nincs mit tenni, vár az ovi, bújócskáznak hát egyet napraforgós-módra. Bár Gregnek erről az új módiról még csak most lesz fogalma, azért bizakodva vág neki a keresésnek. Bár, hogy mi lesz a jutalma, azon még gondolkodni sincs ideje.Nézelődik, hajolgat, és ugrál, és megy mindenfelé, amerre mozgolódást lát. A gond csak az, hogy a napraforgók direkt úgy mocorognak néha egy-egy helyen, hogy azt a benyomást keltsék, mintha ott rejtőzne a szőke lány. De nem, Greg hiába ugrik oda megnézni néhány összebújó virágot, nem leli a lányt.Kiáltozása pedig csak mégjobban megkavarja, hisz nem épp a kívánt eredményhez vezet. A virágok ugyanis felveszik Nic hangját, és innen-onnan kiabálnak a fiúnak. ~Hát ez marhajó!~ gondolja kicsit bosszúsan. Már nem csupán szeme de füle is beadta az unalmast. Nincs más, az illatokra kell figyelnie. Ám egy virágokkal teli mezőn ez nem olyan egyszerű, mint egy dohos, öreg kastélyban. Ott könnyedén kiszűri egy lány kellemes illatát, itt viszont legfeljebb átváltozva volna könnyű dolga. Csak akkor Nicnek lenne rossz napja.Mozgásra kellene bírnia valahogy, hiszen az illata csak úgy terjedne..
- Nicky! Gyere elő Niculy! - mondja nevetve.
(Nic)
Nagyokat kuncog ahogy a virágok tövénél lapul. Már nem kucorodik össze, inkább kényelmesen helyezkedik már el. Furcsa a saját hangát visszahallani, kicsit tudathasadásos állapot és amennyire érdekes, annyira pattana fel néha a saját hangára. Azért sikerül mindig időben leállítania magát arról, hogy felbukkanjon. Kezd a feje is zsongani saját hangjától már. ~ Na ebböl ennyi elég volt... ~Már hajol is a virághoz és a fülébe súgja, szüntessék be a hangját. A mezőn pedig megint egy fuvallatt szalad végig és beáll a néma csend. Néha a madarak csicsergése hallható, meg Nic visszafolytott lélegzetvételei. Mondjuk az nem hallható, csak ő érzi úgy, mintha ricsajt csapna vele. Nem bírja már egy helyben, így inkább négykézláb terpeszkedik és utat kezd magának törni a szárak között. Nem érdekli most egy cseppet sem, hogy a térdei földesek lesznek. A napraforgók pedig igyekeznek nem mozogni, hiszen ezzel kockáztatnák azt, hogy a lány előkerül. Fogalma sincs merre kúszik, de reméli, hogy nem a fiú irányába.A becenevek miatt már húzza a száját, ha egyszer a keze közé kerül, add majd a fülcimpájának. Na nem leharapja, de, hogy meghúzza annak elég nagy a valószinüsége. Tehát leányzónk négykézláb teper a földön. ~ Marhára nem viccesek ezek a nevek! ~ motyogja magában, közben néhol elkapni Greg nevetésének néhány foszlányát.Eközben a Greghez legközelebb eső napraforgó megbökdösi a combját.
- Hé! Azt a szöszi kiscsajt keresed? - vág alvilági képet.
- Ha hajlandó vagy megigérni, hogy nem lesz belőlem szotyi, akkor köthetünk üzletet.
Bármennyire is lehetnek tökéletesek a kívánságok, egy spicli bárhol felbukkanhat.
(Greg)
Egy darabig még a Nic hangján megszólaló virágok felé fordul, de aztán egy idő után már biztos benne, hogy azok tényleg csak napraforgók, és mindeközben Nic meg se szólal csak kuporog valahol a földön. El is képzeli a szotyizgató lányt a földön csücsülve, mire megint elvigyorodik. Kezdeti rosszkedve lassan tovaszáll, a gyermeki játék nem hagy időt a bús pillanatoknak.Így tehát a hangokra nem figyel tovább, észre se veszi, mikor némulnak el a virágok, most már csak egy valamire figyel, és azok az illatok. Amíg Nic nem kerül szélirányba Greghez képest, nem találhatja meg, így hát tovább lépked, méghozzá igyekszik nagy zajt csapni, hogy a szöszi lehetőleg olyan irányban mozogjon el, ami neki kedvez. Persze lehet hogy meg se mozdul, de egy idő múlva úgyis megleli a búvóhelyét. Greg türelmes.. kivár, ha kell..
- Meerree vaaagy? - búgja hangosan, ezúttal elzárkózva a becézésektől. Azok ha eddig nem tették meg hatásukat, már nem segítenek az ügyben. Nem úgy, mint az egyik napraforgó, aki felajánlja segítségét.
- Te kis áruló! - vigyorog rá Greg és persze megfordul a fejében, hogy a segítségét kérje, de aztán mégse. Talán mégse áruló, és ez is Nic terve. Jobb félni mint megijedni.
- Szotyi lesz belőled, ha ilyesmire vetemedsz! - fenyegeti meg ujját is felemelve, és úgy tesz, mintha bekapna egy szotyit. - Vigyázz!
Aztán hirtelen megérzi a keresett illatot. ~Most megvagy!~ gondolja, és ezúttal már nem csap zajt, ahogy elindul áldozata felé..
(Nic)
A tenyerei és térdei már tiszta föld és kosz, ahogy a cipője orra is az. A por, amit felver, észrevehetetlenül száll rá, ezzel maszatossá téve a felsőjét és az arcát is. Fárasztó ebben a pózban spurizni, de azért annyira leleményes a lány, hogy úgy alakítja a kívánságot, a térde ne sérülön meg. Más ennyi mászkálás után simán tele lenne sebekkel meg karcolásokkal. Egy pillanatra megtorpan, az egyik napraforgó int neki.
- Mi az? - suttogja majd odahajol.A napraforgó pedig csak sutyorog, csak Nic értheti mit is mond neki a növény. - Szóval nem fogadta el az ajánlatot...- motyogja a virágfejnek, ami csak rázza magát, a nemre utalva. - Sejthettem volna, pedig az elküldte volna a mező másik oldalára. Pedig mennyire széép lett volna az a kerülő.... - markol meg egy adag homokot és a kezéböl kifolyatja a földre. - Köszi. - mosolyog és már indul is balra.
~ Mondjuk, tényleg csak akkor lepődtem volna meg, ha elfogadja. ~ filózgat magában, dehát ez az igazság, meglepetés lett volna ha elfogadja a " tiszteségtelen ajánlatot".Kezeivel maga elé nyúl, már így is szájba vágta elöbb egy levél, igaz a tulajdnonosa el is pirult annyira, mintha most pörkölték volna meg. Pont menne tovább amikor a lábára "kezek" csavarodnak, az egyik virág fogja azt.
- Ne menj arra, inkább ne mozdulj! - kap segitséget és Nic úgy ahogy van, megmerevedik abban a pózban.
(Greg)
Meglapulva, nesztelen, a virágokat kerülgetve, vagy félrehajtva tör utat magának, persze igyekszik ezt nem véghezvinni ténylegesen, mert még fájna szegény napraforgónak, melyen áttör.Így hát tekintettel a környezetére, óvatos, és nyílt lángot sem használ, így az égő cigijét sem hajítja elszáradt levelek közé, főleg, hogy nem is dohányzik.
- Ez a mázlitok - súgja csak úgy maga elé, és mintha a növények kitalálnák gondolatait, igyekeznek nem hátráltatni túlzottan.
Ugyanakkor megpróbálják egy másik irányba terelni.. lassan, óvatosan, nem hirtelen, hogy az átlagos diák észre se vegye. De Greg nem átlagos, érzékeli az apró fordulatot, melyet a növények követtetnek vele, de belemegy a játékba, nehogy figyelmeztessék Nicet a veszélyről.Aztán ahogy megfelelő távolságba ér, és egészen betájolja, hol lehet a lány, ugrásra készen áll. De aztán mégse moccan. Nic "jelét" ugyanis elveszti a szellőben. Megállt valahol, és nyilván takarják.
~Hogy jöttek rá?!~ gondolja, és szűri fogai közt.Nincs mit tenni, rá kell vetnie magát az utolsó még észlelt pozícióra, mely talán Nicet rejti, talán egy csapdát.. de nincs idő várni.Megveti hát lábát, majd hirtelen elszökken a napraforgók mutatta irányból, és beveti magát a sűrűjébe, majd egyenesen, kitárt karokkal érkezik oda, ahol a lányt sejti.
(Nic)
Lehet, hogy az utolsó pillanatban sikerült még megállnia. Fogalma sincs mi lehet azokban a magasságokban ami nincs közel annyira a talajhoz mint ő. Magyarul nem állhat fel, hogy hamar kikukkantson. Csak a növényekben bízhat és ha az egyik azt mondja ne mozduljon, akkor hallgat is rá.Akkor ott tartottunk, hogy lemerevedve és négykézláb tartózkodik a napraforgók tövénél a lány. Azért indulásra kész pózban, ha szabad jelzést kap, akkor irány tovább. Gondolatban már hallja, ahogy Greg kiabál, hogy feladja, ő meg elő ugrik koszosan és vigyorogva. Minden neszre figyel de a napraforgók tömkelege elnyeli azt és még melege is van. Nagyobb szellőt kíván, hogy hűsítse magát valamennyire. Már egész kellemessé vált a hőmérséklet a talajszinten is, kicsit meg is rogyasztja kezét. Sóhajt egy aprót, aztán a virágra néz, amelyik megállította. Túl későn néz oda, ha nem a szélell lett volna elfoglalva, akkor látta volna, ahogy a napraforgó két levelével kalimpál maga elött, jelezve, hogy vége.Szólásra nyitja a száját, de hang azon már nem jön ki. Köszönhetően a reflexeinek, sikerül még a hátára fordulnia, mert valami ugrik rá. Hülyeség, hogy valami, hiszen Greg az. Fél percig tart az egész, a fiú testsúllya nehezedik rá, Nic maga elé kapott kezével sem tudja nagyon visszatartani. Placcs...Csak fekszik és pislog:
- Hogy a fenébe találtál meg? - kérdezi kissé nyomott hangon.
(Greg)
Akár az oroszlán, amint éles szemeit mereven a gazellán tartva, úgy kuporgott a nád helyett napraforgó-rengetegben, és nézte a maga gazelláját - már amennyit sejtett belőle. Persze remélte, hogy Nic nem tud úgy futni, mint az említett állat, mert akkor bizony tényleg csak a meglepetés ereje segíthet most rajta.Az ugrás sikeres, akár egy békáé, vagy egy nyúlé vagy egy ugrómókusé, de hagyjuk az állatságokat.. nagyot ugrik, sőt vetődik, nincs az a napraforgó, mely megállíthajta (xD). És Greg száll...Aztán földet ér, vagyis előbb napraforgót, melyek ijedten ugranak félre előle, hisz most már úgysem tehetnek semmit, és nem szerződtek testőrnek, csak bújtatónak, így az utolsó pillanatban kiadják a szőke lányt Greg számára. Aki ekkor jön rá, hogy lehet módosítania kéne a beérkezésén - ám már késő, így bár a helyzethez képest finoman, de a lányon landol kezeivel lefogva a másikét.Már épp rikkantaná, hogy "megvagy" ám úgy látszik üldözöttje nagyon hamar szembesül ezzel, mert rögtön azt kérdi, hogy talált rá Greg.
~Tényleg.. hogyan is?~ Suhan át a fején. Azt mégsem mondhatja, hogy kiszagolta. Így hát füllent egyet vigyorra húzva száját.
- Hallottam ahogy mászol - és hát igen, ez még igaz is lehet, mert Nicet elnézve tényleg mászott.. az pedig egy másik kérdés, hogy ez egyáltalán nem volt hallható még Greg számára sem. Ahogy ott fekszik a lányon, hirtelen ráeszmél, hogy lehet le kéne róla szállnia. De elég soká eltart, mire erre ráeszmél..
- Hopp, ne haragudj.. - ugrik fel, és lehuppan a földre Nic mellé, miközben a kezénél fogva felhúzza a lányt is ülő helyzetbe. - Nem ütöttelek meg nagyon?
(Nic)
Na persze, az tök logikus, hogy rád esik valaki és te ahelyett, hogy azt kifogásolnád, hogy hogyan fekszik rajtad, azt kérdezed, hogyan talált rád... Ha tudna, akkor a homlokához csapna, hogy mekkora hülye. Tipikus Nices viselkedés, nem is ő lenne, ha nem így történt volna.Csukott szemmel kezd el magában nevetni, ki máson, mint magán. Ha meg már ennyire megemlítettük, akkor bizony kifogása lehet a kényelmetlen helyzettel szemben. Greg nem huppan akkorát, mint amire pár pillanatig tartó összerezzenéssel készült. Próbálja ő is tompítani az esést, mégsem akarhatja kilapítani a szőkét. Nic tartja maga elött kezeit, de a prefi megragadja a csuklóját, kevésbé összenyomva a lányt. Orruk majdnem összeér és egymás szemein kívül nem sok mindent látnak. A pillanat megáll és megint az ismerős zavarodottság tűnik fel Nic "mellkasában". A barnákat fürkészi és a fekete hajat, ami az ő arcát simogatja... Lassú levegővételek, hullámzó mellkas... ~ Ne!!!!! ~ sikolt a fejében. Hogy mégis terelje annyira ezt az egészet, amennyire csak lehet, hamar a válaszra összpontosít inkább. Válasza elött Greg leugrik róla, végre normális levegővételre van lehetősége, segítséget kap. Nem kell a földön feküdnie tovább, kezénél fogva húzza fel őt ülő helyzetbe.
- Nem... nem... minden okés, köszönöm. - néz koszos térdeire és porolgatni kezdi.
Tök feleslegesen.... Annak motyogva beszél tovább.
- Most jönne az a rész, hogy mert megtaláltál, jutalmat érdemelsz... - kicsit zavarodottnak tűnik.
(Greg)
Csak pár pillanattal később, mikor látja hogy kissé zavarban van a lány fogja fel, hogy mi is zajlott le néhány pillanattal ezelőtt. ~Úristen!~ kiállt fel benne valaki, aki a kezét sem tudja visszafogni, így aztán a csendet egy hangos csattanás zavarja meg, majd pedig az jön, ahogy Greg igyekszik lehámozni kezét homlokáról. Gyorsan el is rejti a háta mögé mindkettőt, hogy ő bizony nem csapta homlokon magát. ~Te nagyon ostoba létforma!~ morogja magának magában, mert hát azt úgyis hallja, és csak ő.Így hát üldögélnek az összesutyorgó napraforgók között, miközben Greg Nic szavait emészti. ~Jutalom? Nahát, arról nem is volt szó~Felnéz a hozzá legközelebb eső virágra, mire az gyorsan másfelé néz fejével. Greg pedig visszasüllyeszti barnáit a lány szemmagasságába.
- Csak jönne? Vagy jön is? - kérdi rögtön megbánva a kérdést, de hogy oldja a helyzetet, elvigyorodik, és testhelyzetét is lazábbra veszi. Egyik lábát kinyújtja a földön, míg a másikat felhúzza, és bal karjával átfogja, más szóval kapaszkodik belé. Nem mintha egyébként feldőlne, de fel kell készülni a válaszokra... ( xD)
(Nic)
Bizony, a térdei koszosak és azt baromi fontos letakarítani, főleg, ha elötte egy fiú landolt rajtad... A kosz persze nem tünik el, ezért Nic szemügyre veszi magát, hátha talál magán valami más felületet, amit leporolhatna. Halk csattanás, fejet felkap, de már nem látja mi volt az. Még csak sejtelme sincs vagy tippje, hogy mi lehetett az. Ha meg már felkapta a fejét, nem hajtja vissza, csak félmosolyra húzza rózsaszín ajkait. Talán még ki is pirosodott ebben a nagy játékban. A napraforgók csak suttognak körülöttük, vagy eltakarják szemeiket a levél kezükkel. Mintha showműsor folyt volna itt. Rémesek ezek a növények, inkább forduljanak a nap felé.Törökülésbe teszi lábait és piheg, nagy meló ám ennyi ideig kommandózni. Greg is testhelyzetet választ, kényelmesen helyezkedik el mellette, hanyag láb és kéz tartás, na meg mozgó szájak amikböl hangok törnek ki Nic füle felé.Odapillant, barnákat lát. Állja a pillantást, kékségeivel ő is a két szem között cikázik. Jó kérdés, jön-e a jutalom, na, meg, hogy egyáltalán miféle. Sóhajt egyet, szemeket fürkész és a szó kitörik barlangjából át sem gondolva, hogy mit is zagyvál.
- Jön... Mond, mit kérsz?
Szeme már nem fürkészik, az elhangzottak után megáll egy helyben és csak azokat a szemeket figyeli. ~ Mekkora egy idióta vagyok... ~ ez az utolsó gondolat ami átsuhan a fejében, nem enged több efféle gondolatokat feltörni
(Greg)
Csak figyelgeti, mint tisztogatja magát a lány néha olyan helyen is, ahol teljesen hasztalan, főleg hogy a keze már egészen átvehette a koszt, és lényegében ugyanazt törölgeti el magán. De Greg nem szól, csak figyelget, aztán vigyorog két sort, mert hát amíg még megvannak a fogai miért ne mutogatná őket ugye. Aztán persze rájön, hogy ha sokat vigyorog, csak hülyét csinál magából, mondván ez a hülederek meg mit játssza a vadalmát amikor még csak nem is piros. Aztán Nic végül felemeli kékpillantású arcát, hogy küldhessenek egymás felé egy-két szempillás integetést. Igen, új találmány, csak sajnos kizárólag rövid távolságon belül működik, nemúgy mint a füstjel vagy mondjuk a feleton, amiről Gregnek még most sincs sok fogalma, mi lehet. Meggondolatlan kérdését egy még meggondolatlanabb válasz tetézi, és még jó, hogy kapaszkodik, mert most van az a pillanat, amikor hátraesne.
- Hogy mit..? - kérdi magától is, és hát mit is mondhatna erre.. tényleg nem tudja.. ő nem a döntések embere.. sosem volt az. Az Derek reszortja.
- Hát.. Gyorsan visszakényszeríti magát a laza stílusba, zavarát teljesen elfedve.
- Mit tudsz felajánlani? - még mosolyt is mellékel.
(Nic)
A pillanat áll, az ész meg megáll. Kb ez játszódik le a szöszi fejébe, hülyébbnél hülyébb szavak esnek ki a száján. Már csak az kéne, ha még bambulna is hozzá és, hogy tetézzük a képzeletbeli arcot, még nyál is folyna ki a száján. Gyönyörű látvány nyújtana, már csak az a zubbony hiányzik, amit fordítva visel néhány még furcsább gondolkodású mugli. Az egyik napraforgó megbökdösi a hátát és a levitás, megfordul a virág felé.
- Mi az?
De az nem válaszol, csak megölelgeti magát (?) meg puszil a levegőbe (?)... Ekkor adja fel a küzdelmet Nic, csettint egyet, az arcok eltünnek és ismét csak lengedező napraforgókkal vannak körülvéve.Igazából választ nem nagyon akart kapni, mintha Greg megrendült volna vagy a mozgása már nem lenne annyira magabiztos. Már mondaná, hogy " Mondd gyorsan már", de a kérdésére kérdést kap válaszul. Jellemző Gregre, mondhatni töketlenkedik. ( xD) Ez egy nyavajás terem, ha egy lila és sárga pöttyös nyulat akarna, még azt is megkaphatná.Azért mosolyog, meg lazázik, jó elterelő hadművelet. Kis agyalás, mit adjon. A lábai elzsibbadtak, kényelmetlen. Kinyújtja lábát, megtekeri a nyakát, mintha bemelegítene. Na elég volt a hülyeségböl. Négykézláb vágja magát és Greghez mászik, arcuk egy vonalban van és Nic hozzá nyomja az orrát az övéhez.
- Teljesen mindegy mit kérsz.
~ Relatíve mindegy... ~
(Greg)
~Micsoda helyzet.. állj már fel és mondd, hogy késő van, le kell feküdni, vagy valami!~ mondja magának, ám hiába, képtelen mozdulni, valahogy hiába is erőlködne. Nincs meg az eltökéltség. Egyszerűen leszögezi őt Nic jelenléte. Furcsálkodva ébred rá erre a tényre.. ~Mit tenne most Jézus?~ ( xD xD ) fut át fején az eszetlen kérdés, aztán még vagy egy tucat, ám felelet egyikre sincs, csak statikus zaj, meg lalázás, amely csak lassan tudatosodik benne, hogy Nic felől érkezik. Azt is késve fogja fel, hogy már a napraforgók sem néznek vissza rá, és már nem is tesznek úgy, mintha épp magot akarnának cserélni heves összeakadás közepette, melyet nem nehéz átértelmezni. Ha ezek Nic virágai.. vajon az ő gondolatait sugározzák? Ez a gondolat akár át is suhanhatna Greg fején, ha azt nem tejszínhab töltené éppen ki.
- Ööö.. - mondja mintha csak egy fatuskó értelmi szintjét igyekezne produkálni.
Csak néz ki a fejéből, és gondolkodik, hogy most mit is kéne kérjen, vagy mondjon. ~állj fel.. állj már..~ gondolatain keresztül szól hozzá agya, de minden más kikerül ellenőrzése alól. Na talán még a nyáltermelésre is gondot tart, nehogy szegény srác átmenjen kerticsapba és csöpögni kezdjen. ~Gregory, te olyan szerencsétlen va..~Még a gondolata is megakad a következő pillanatban, mikor Nic hirtelen négykézláb ott termed előtte. És most bezzeg tart az a kéz, nem dől hátra, csak egy picit roggyan meg, mintha ólomsúlyú lenne az orr, mely hozzáér az övéhez. Pedig dehogy. Nincs mit tenni. Azon kapja magát, hogy lehunyja szemét, ajkait pedig kicsit eltávolítva egymástól hozzáérinti Nicoléhoz.. és néhány pillanatig megszűnik a világ. Aztán hirtelen felpattannak szemei, és a földre zuhan, Nic pedig rá. Kis helycsere.
- Nem lenne szabad.. - motyogja halkan, látszólag fel sem fogva hogy a földön kötött ki.
(Nic)
Mi a fene történik már megint? Úgyis a szokásos, vagyis semmi. Játékból nyomja oda az orrát, közben érzi a fiú finom illatát és észrevehetetlenül szívja magába azt. Elgyengülne egy pillanatra, most azonban tilos. Ez első ránézésre nyögve- nyelős a kép, egy lány négykézláb egy fiú orrához dugja a sajátját. Maga sem tudja, hogy mit is vár ettöl a helyzettöl, csak ez ugrott be. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok az életben, ilyen a női elme is...Csak pislog meg kezein támaszkodik, másra amúgy sem lenne most képes. Ha kiosztanák a bénaság kupáját, torony magasan ő nyerne. A vészharang már ezerrel kong a fejében, túl messzire mentél kislány! Vár valami választ vagy azt a mondatot, hogy késő van, menjünk aludni, tudod a takarodó, de csak ööö hallható Greg felöl. Pont fordulna el, mikor ajkakat érez a sajátján. Finom, puha és kívánatos ajkakat, behunyja ő is a szemét átadva magát a felfoghatatlannak. Aztán ezernyi pillangó rebben szét a gyomrában, apró remegés fogja el és ugyanebben a pillanatban lesz oltári melege. Apró puszikat lehel az ajkakra, míg teljesen birtokba nem veszi azokat... A gravitáció mindenbe beleavatkozik, ebben az esetben is. Ajkaik elvállnak egymástól, Greg pedig dob egy hátast, Nic pedig rá.
-Nem lenne szabad... - nem hagyja, hogy befejezze a mondatot.
Csak az arcához hajol, megsimogatva azt. Puszi a homlokra, puszi az orra és... Ajkaik ismét felfedezik a másik finomságát, ízét. A pillangók visszatérnek, kezével a fekete hajba túr. Nem szakadhat meg ez a pillanat, most nem. Hogy érzékeltesse, gyengéden harapja meg a prefi alsó ajkát, aztán mégis enged. Hatalmasat sóhajt és fél percig nem is meri kinyitni a szemét, hátha csak egy álom. De nem az... A feketeségén fekszik és megcsókolta...Az idő most is közbe szólt, későre jár már.
- Menjünk... suttogja és bármennyire is nehéz, felkel a fiúról, kezét nyújtja felé és felhúzza őt. A terem megint egy csettintéssel sötétséggé változik, az ajtó felé kellene lépdelni. Minden lépés óráknak tűnik és Nic nem engedi azt a kezet... Az ajtóhoz érnek, kinyitja és kisétálnak rajta ketten. Nem esik sok szó köztük ahogy a levita torony felé tartanak, csak csillogó szemekkel mosolyog a fiúra.A toronyba érve a fiúk lakrészénél még egy szájra puszit ad Gregnek, csak épphogy megérinti finoman azt.
- Jó éjt.
Köszön el és szinte olyan ruganyos léptekkel megy a Birodalom felé, mintha lebegne. És valóban centikkel a föld felett lebeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése