A bál

Az egész utca harsogott amikor a rikkancs szétkürtölte az esti bál hírét. Izgatottan futott össze az utcácska lakói, hiszen rég volt mikor utoljára utcabál zaja verte fel az aludni vágyókat. A nők sutyorogtak maguk között míg a férfiak őket méregették kit is kapjanak el az est folyamán és pörgessenek meg. A lány még csak most lépett nagykorúságának első évébe így már hivatalosan is részt vehet a rendezvényen. Édesapja meséléseiből hallott a híres utcabálról, hogy itt ismerte meg édesanyját és szerettek egymásba. Ilyenkor anyukája pironkodó arccal hallgatta a mesét, mit minden évben a bál idején mesélt az apa. Nagyokat bólogatott, hogy minden szóról szóra így történt ám a bálon elcsattanó csókról lett volna szó, az asszony felpattanva jelezte, hogy bizony a leányzó még kicsi ahhoz, hogy ilyeneket halljon. Persze ahogy teltek az évek a lányt sem ejtették a fejére és körvonalazódott, hogy mit is takarhat az a rész amit idáig elhallgattak előle. Berontva az ajtón, a futástól kipirosodva kezdett el kiabálni:
- Ma lesz az álarcos bál, ma lesz! - vetette szét az izgalom.
Mivel a szülők úgy érezték a bál már nem nekik való, az idein és az ezeket követőkön nem kívántak részt venni. Félelemmel és aggodalommal engedték el egyetlen lányukat, remélve, hogy nem esik baja a tömegben. Az egész nap a készölődés hevével telt az asszony pedig meglepve immár nővé cseperedett lányát, megajándékozta őt báli ruhájával. Szőke hajához és sápatag bőréhez remekül állt az éjfekete selyemruha. A fűző még kellemetlenül nyomta mellkasát és az amúgy vékony alkatát már-már hattyú szerűvé formázta. Akár egy úrhölggyel is versenybe kellhetett nem csak szépségével, hanem eszével is. Topánkája lábán mely illett öltözékéhez ám egy valami mégis hiányzott. Ahogy ott ált édesanyjával a tükör előtt, aki könnyeket hullajtva nézte immár nagy lányát, feltűnt neki, hogy egy apró kiegészítő nincs meg .
- Mi a baj kislányom? - érdeklődött az asszony.
- Mama, álarcos bál lesz... - jegyezte meg.
Az asszony pedig fejéhez kapva és nevetgélve rohant ki a szobából, amibe pár perc múlva visszalépett kezében egy fekete selyemmel borított álarccal. Körülötte apró tollak és a pálca, hogy viselője szeme elé tarthassa azt. Remegő kézzel vette el anyjától és tette arca elé. Teljes volt az összkép. Kint már a zene kezdte betölteni a teret, fúvósok, citerások, dobosok és a gitárosok lepték el az utca poros köveit. Sietve szaladt az ablakhoz, hogy kileshessen és körbenézve a többi lány is már vagy az ajtóban toporgott vagy az ablakból kilógva integetett a muzsikusoknak. Kezdetét vette a bál. Megölelve édesanyját és édesapját köszönések közepett lépett ki az ajtón és megígérte éjfélre haza ér. A létszám lassan tömeggé nőtte ki magát. A lányok csinosak voltak, a fiúk pedig elegánsak. A szőke lány csak sodródott az árral, szemeivel kutatva a tömeget, selyem ruhája mintha testére olvadt volna. Szabadon hagyva hófehér vállait és karját. Jobb kezével tartotta szemei előtt az álarcot, ujján pedig az a gyűrű volt, amit édesanyja kapott édesapjától a bál estéjén. Nem ringatta magát hitekbe, hogy ma vele is megtörténik az a csoda, mint a szüleivel.Mindössze ő is részesévé akart válni az ünneplő tömegnek. A muzsikusok belecsaptak a zenélésbe és néhány pár birtokba vette az előttük elterülő placcot. Szoknyák suhantak, férfikezek tapadtak meg asszonyok és lányok derekára. Szőkeségünk megállt egy pillanatra és a táncolókat kezdte figyelni, fejében lépdelte ő is a táncot, ám pár hiányában csak ez a megoldás maradt. Nem vette észre a tömegben rá irányuló barna szempárt, ami azóta követte őt, mióta elhagyta otthonuk ajtaját. Nem volt idősebb a fiú a lánynál és már rég óta szeretett volna közelebb kerülni hozzá. Ám bátorsága nem lévén csak messziről csodálta azokat a kék szemeket és pirospozsgás arcokat, ahogy minden nap az édesanyjával járta a piacot. Az álarc erősebbé teszi az embert, hiszen olyan mintha mögé rejtőzhetne. A fiú nyelt egy hatalmasat és fejére rakta álarcát. Megindul a lány felé, és jobb kezével megérintette annak csupasz vállát. Összerezzent az érintéstől és fejét oldalra kapva nézte a fiút. Az álarc mögött feltűntek barna szemei melybe néhány kósza fekete tincs lógott pimaszul. A lánynak fogalma sem volt róla ki lehet ez a szemtelenül helyes idegen, felé fordulva meg akart szólalni, de mielőtt hang hagyhatta volna el torkát, a fiú megelőzte őt.
- Táncoljunk. -mutatta az utat jobb karjával majd a lány felé tartva, hogy a táncolók, közé vihesse. Izgalommal süllyesztette kezét az idegen kezébe és lassú léptekkel indultak a muzsikusok elé. Kérdezett volna, hogy mégis ki ő, honnan jött és hány éves, de mégsem tette. Úgy érezte most jobb ha nem tud róla semmit. Nézte a fiú arcát, finom vonásokkal áldotta meg az ég. Fekete haja a füléig ért és kissé össze volt borzolva néhány helyen ahol nem szorította le az álarc gumija. Nem tartott sokáig a felismerés, hogy tetszik neki az idegen. Mikor oldalra kapta fejét már a táncolok között voltak, és mintha megszűnt volna minden, csak a fiút és a muzsikusokat látta. Kezeivel megmarkolta szoknyáját és pukedlizott neki, míg a fiú bal kezét a háta mögé tette, jobb kezét a lány felé tartotta és meghajolt. Kezeik ismét egybeolvadtak és körbe kezdtek táncolni, néha megváltoztatva az irányt. Nem tudták egymásról levenni szemeiket, figyelték a másikat, vonásaikat és a mozgásukat. Mintha évek óta ismerték volna egymást. Majd a fiú közelebb lépett a lányhoz, kezét a derekára tette, ami miatt borzongás futott végig a szőkeségen.Ő a fiú vállaira tette kezeit, arcukat centik választották el egymástól. A pillanat lelassult, a szív dobogott és fel- alá járt mellkasa. A fekete hajú idegen is érezte, hogy most jött el a pillanat.Lassan hajolt közelebb a lányhoz, út közben egyszer megállva, hiszen megijedt attól, amit tervezett véghez vinni. A lány teste megremegett, ha nem tartaná őt a fiú erős kezeivel, talán még el is ájulna. Egy kis habozás után azonban ajkain érezte a fiú finom száját. Ízlelgetve egymást és apró puszikat adva merültek el érzéseik tengerében. A lány ajkai aprók és puhák voltak, amit a fiú kis idő után birtokba vett. Kellemes és bizsergető érzés futott végig a szőke leányzón és megérintve kísérője arcát, viszonozta csókjait. Másik kezével a fiú hajába túrt és leemelve álarcát, látni akarta ki rabolta el azon az éjszakán a szívét...