Ellentétek vonzásában

1 hónapja ismerkedtek meg és alkotnak egy párt. Ha kiderülne, a családjaik nem néznék jó szemmel. Az indok nagyon is egyszerű… Ez nem Romeó és Júlia, az ellenségeskedés mégis ősi és megszeghetetlen. Lopott percek és találkák jellemzik őket, ahol nem tudnak betelni egymással mégis mindkettőjük fejében motoszkál a gondolat a másikról, érezve, hogy valami nem stimmel. Belemennek ebbe a kilátástalannak tűnő kapcsolatba.

Nem szokványos, hogy éjnek idején egy fiú és egy lány sétálgat egy lovarda mellett. De kettőjükkel kapcsoltban nem is beszélhetünk szokványos dolgokról.
Gabriel ujjai fonódtak össze az övével és egy apró rántást érzett a karján. Közelebb húzta magához Angelint, hogy aztán derekánál fogva tartsa. Arcuk összeér és a lány ajkaihoz kezd suttogva beszélni.
- Kívánlak…
Közép hosszú fekete haja belelógott kedvese arcába, aki kék szemeivel meredt a sötét szemekbe. Ange ajkai megremegnek és résnyire nyitotta száját. Érezte, ha továbbra is ilyen szemekkel néznek rá, nem fog tudni ellenállni a kísértésnek. Most mégis olyan mérhetetlen érzés lett rajta úrrá, hogy kezével belemarkolt a fekete hajba és ajkát az övéhez tapasztotta. Lábai megremegtek minden egyes csóknál, amit egyre hevesebben váltottak egymással. Szorosan ölelte magához a fiú felsőtestét, ha tehetné, soha nem engedné ki kezei közül. Gabriel számára Angelin jelentett mindent. Imádta az illatát, göndör szőke tincseit és karcsú vonalait. Mikor végre levegőhöz jutott megmarkolva angyalának kezét a pajta felé húzta őt. Fejével biccentve hívogatta imádata tárgyát, közben mosolygott rá, tudva, hogy úgysem tud neki ellenállni. Igyekezete meghozta gyümölcsét, és hogy érezzék egymás közelségét, a lány belement a játékba. Lopakodva lépett be a két sötét alak a pajtába, az ajtóval nem kellett bajlódni, hiszen kinek jutna eszébe szalmát lopni. Nem kell fény, így is tökéletesen láttják egymást. Mohón nyúl a lány után, aki az ajtóval bíbelődik, hogy becsukja azt.
- Ne foglalkozz azzal! Úgyse láthat meg senki minket.
Igaza volt, ép eszű ember nem járt már erre ilyenkor. Előtte áll és kezével a cipzárhoz nyúlt lassan húzva le azt, Angeline szemeivel végig kíséri, ahogy kihámozza őt felsőjéből. Megszabadítva melltartójától áll minden szégyenkezés nélkül előtte, Gabriel pedig nem győzött gyönyörködni finom és kerek vonalaiban. Ő is nyúlt a pulóverhez, a fiú pedig kezeit felemelve könnyítette meg annak levételét. Fekete tincsei kuszán álltak fején, amit egy apró fejrázással helyre állított és cinkos mosolyt küldött a kedves felé. Aztán közeledni kezdett hozzá, hogy hátráltatásra késztesse. Még egy lépés előre, Angelinnek még egy lépés hátra miközben nem tudtad elszakadni a másik ajkától. Háta mögé pillantott, amikor belépett, felmérte annyira a terepet, hogy tudja fekete hercege egy szalma kupachoz irányítja őt. Kezét maga mögé téve hajol hátrébb majd fekszik a szalmába, Gabriel pedig követi őt. A nadrághoz nyúl, angyalának nem lesz rá szüksége… kikapcsolja, majd lehúzza azt viselőjéről, a nadrághoz fogva alsóneműjét is. Immár pőrén pihegett a szőke szépség és a fiút se kellett sokáig kérlelni, hogy vesse le saját nadrágját. Gyengéden feküdt a lányra, megóvva őt minden kellemetlenségtől. Száj szájhoz ér és szabad utat adva kezeinek kezdi végig simogatni a formás testet megérintve annak minden zegzugát. Halk sóhaj tör ki a lány ajkai közül és magához szorítotja a testet. Érezni akarja, ami annyira tiltott volt nekik, sziluettjeik játéka ritmusossá vált és gyorsabbá. Sóhajok süvítettek az éjszakába , kéz a kézben, verejtéktől gyöngyöző testek forrnak össze. Gabriel a lányra borul, megcirógatja kedvese arcát majd a nyakát kezdi ízlelgetni. Apró csókokat lehel rá és ekkor veszíti el önmaga felett a kontrolt. Talán a felfokozott érzések, böre puhasága és maga a védtelen nyak látványa. Éhessége előhozza belőle a megállíthatatlanul kikivánkozó átváltozást. Az ízlelgetések apró harapdálásokká kezd átmenni. Arca eltorzul és szemfogait a lány nyakába mélyesztve kezdi el szívni vérét. Csak egy picit, hogy megízlelje, hogy érezze szíve dobbanását, hogy magának tudhassa teljesen. Angelin először kellemetlen fájdalmat érzett és ott akkor minden értelmet nyert szemei előtt. Gabriel vámpír…
- Ne… kérlek.
Szól hozzá halkan miközben magától kezdi ellökni a fiú testét. A harapás enged és engedik őt is, ám hiába fürkészi a máskor szerelemittas szemeket, már nem Gabriel néz vissza rá. Arcán pofon csattan és a fogak nyakába mélyednek, a varázs elillan amilyen hamar jött. Kitörni készül belőle is az, amit féltve őrzött. Fájdalmas ordítás szakad ki a torkán és hatalmas erővel rúgja le magáról terhét, aki a pajta falának csattan és eszméletét veszti néhány percig. Az átalakulás elkezdődik, a kék szemek helyét éjsötét szín váltja fel és a formás alakot szőr kezdi borítani. Elveszíti kecsességét, erősebbé válik és felölti azt az alakot, amit viselni szokott vadászatai során. Farkas üvöltés szakítja meg a csendet és mire Gabriel észhez tér, Angeline is színt vallhat immár. Farkasember áll vámpírral szemben. Egymás illata, ami mágnesként hatott rájuk, a vonzalom, amit éreztek, minden a helyére kerül, hiába is sejtették, ennek jó vége nem lehet. Elveszítve a korlátokat esnek egymásnak, harapások és tépések tarkítják testüket a harc előremenetelével. A pajta kezd elemeikre hullani, hol az egyik, hol a másik csapódik a falapoknak kiszakítva néhányat és ezzel fényt juttatva be. Gabriel rohan Angeline felé és hatalmasat belerúgva ugrik a földre zuhanó farkasember testére. Fogait annak karjába mélyeszti melyből vér kezd el bugyogni. Hiába imádták egymást percekkel ezelőtt, valódi énjüket nem tagadhatják meg. Ellenség áll ellenséggel szemben, nem beszélnek, csak nézik párjuk másik arcát. A pillanat megáll.
Még egy utolsó támadás érkezik Angeline felől, teljes erőből nekifeszül az előbb még mohón imádott testhez, és nyakába mélyeszti tépőfogait, megmarcangolva azt. A test elernyed, és holtan rogy össze, ő pedig elengedi és némán nézi ahogy a földre hull. Üvöltésbe kezd ami lassan sírásba fullad és a lány magához öleli szerelme halott testét…