Csak, hogy olvass...

Hétfő este van, fél nyolc múlt pár perccel és én megint csak itt ülök. Nézegetem mások blogjait, közben alakítgatom a sajátomat, lassan elérem azt a külalakot amit szeretnék, mondjuk amikor belevágtam, még csak elképzelésem sem volt, hogyan is fog kinézni maga az oldal. Szerencsés kép választás, csinosítgatás. Az első még kicsit nyers volt, most már kezd nekem is megtetszeni. Kaptam már dicséretet, hogy jó a blogom, amit megköszöntem. Először nem értettem, hogy miért jó... egészen addig, amíg a saját szememmel nem tapasztaltam. Ha nagyon belemászunk ebbe a témába, még az életkort is meglehet belőle saccolni. Persze csak saccolni, a túl sok szín meg csillivilliség fiatalabb korra utal, míg a letisztult vonalak és színek már érettebb gondolkodásra vallanak. A kivétel pedig erősíti a szabályt. Fogalmam sincs mit akartam ebből kihozni, csak elkezdtem írni valamit. Holnaptól ismét meló, hétvégén nem leszek gép közelben, csak akkor, ha este haza esek. De az meg rövid idő és nem tud kiteljesedni az ember. Szeretem az oldalt amin játszom, kapom is érte a fejmosást kedvesemtől, hogy függővé váltam. Ha belegondolok, igaza van. Szeretek a képzeletemmel játszani, még ha csekély is az a képzelet. Mégis minduntalan feszegetem a határaimat, hogy lássam, mire vagyok képes. Most egy kis agyalás jön az én részemröl arról, hogy több féle játékost lehet megkülönböztetni, vannak olyanok, akik magukat viszik a karakterbe, vannak akik teljesen az ellentétüket játsszák ki, előttük csak kalapot tudok emelni, nekem nem menne. És van a harmadik csoport, az "ellentétesek" ezt arra értem, hogy a fiú lány, a lány fiút játszik. Érdekesnek tartom, nekem szerintem ez sem menne. Nem lebecsülöm magam, de nah. Nem tudok fiúsan írni például meg húú nah... mindegy. Szóval nem menne. Én az első csoportba tartozom, hiszem karakterem vonásait magamról mintáztam és néhány érzés is tőlem kapnak, pontosabban én írom meg, hogy mit érezzen, amit néha befolyásol a napi hangulatom. De itt kell leszögeznem, hogy nem keverem össze a valós életet a fikcióval. Menedékemként használom az oldalt. Kikapcsolódás és szórakozás céljából. Most döbbenek rá, hogy megint erről beszélek... *sóhaj* Kellemes napokat töltöttem itthon, betegségem ideje alatt. Pihentem, rengeteget játszottam és kedvesemmel bujkáltam. Nem is kívánhatok többet, mindössze annyit, hogy maradjon meg minden olyan dolog amit szeretek. Furcsának tűnhet, hogy egyszerre olvashatsz rólam dolgokat és néha a karakteremről, nem akartam külön blogot létrehozni magamnak és "Nic"-nek. Úgyis tudni fogod, hogy mikor beszél az álmodó és mikor a karakter... Kész tudathasadás. :D Lassan fürdés, haj mosás és egyéb lányos cicoma, még befejezem a gondolataimat, hogy lásd te is őket. Köszönöm, hogy olvasol és érdekesnek tartasz annyira, hogy figyelemmel kíséred írásaimat. Holnap meg indul a mókus kerék, megint munka és hatalmas pofonnal csap arcon a valóság...