02 and my last day

Péntek este elléptünk a csajokkal az 02 arénába. Micaela szánta nekem búcsú estként. Sophie, Jodie és Elisha jött velünk meg egy lány akit nem ismertem. A London Eyenál felszálltunk a hajóra és egészen az 02-ig "leúsztunk". Sajnos majd szétfagytam a kis ruhámban és természetesen a magassarkú szétbaszta a lábam, de túléltem. :D
Az aréna tele volt négerekkel, nem, nem vagyok rasszista, csak meglepően sokan voltak. :)
Az étteremnél is várnunk kellett vagy 15 percet, h asztalhoz jussunk. Ahhoz képest, h úgy terveztük éjfél körül már itt leszünk, hajnali kettőkor sikeresen meg is érkeztünk. A kaja fincsi volt, a lányok meg hangosak. Körbe voltam véve 16 évesekkel, gondolhatjátok... Azért jókat röhögtünk. Éjfél körül jöttünk el az arénából, rohantunk, hogy elérjük a földalattit, Micaela összehányta a wc előtti placcot. Fasza volt. xD
A buszon meg valami retardált leült a közelünkbe meg vigyorgott ránk. A csajok meg kiröhögték mikor leszállt. Mi is leszálltunk egyel utána és elkezdtünk sétálni mert nem volt közvetlen buszjárat már ide. Végül mondtam a lányoknak, h hívjanak taxit, elosszuk egymás között, de én 100%, hogy nem gyalogolok tovább. Ekkor vette észre egyikünk, hogy az a pasi nem messze van tőlünk a másik oldalon és ugyanabba az irányba tart mint mi. Nem is kellett több, beindult a para és úgy rohantunk mint a versenylovak! Féltünk rendesen, de közben majdnem elestünk Micaelával a röhögéstől mert Sophien feszülős mini volt és nem tudott rendesen futni, úgyh felhúzta. Ennek köszönhetően a segge ott mozgott előttünk. Hát azt hittem összepisilem magam, annyira röhögtem. (megj.: csak írom a sztorit, de már többször hangosan felröhögtem xD) A benzinkúton végül fogtunk egy taxit és elhozott minket. Fellélegeztünk rendesen. Itt még lecsekkoltam a konyha felőli ajtót, persze nyitva volt. Mondtam is a csajoknak, h bezárom, nehogy már engem kapjon el elsőnek. :D

Lassan vége van az utolsó napomnak is. Úgy érzem nem is csináltam ma semmit. Mármint voltam fent Londonban, sétáltam, ettem, nézelődtem és beszélgettem egy buszossal, de ennyi. Meghallgattam még a Big Bent utoljára és visszaindultam a vasútállomásra. Utolsó napom volt és mégis olyan üresnek érzem...
Most is itt ülök és bosszant a tehetetlenség. Csak várok, hogy aludjak vagy legyen holnap.
Már magam sem tudom.