Lassan 1 napja esik a hó... sok minden az eszembe jutott a nap folyamán.
Jó lenne bebújni a takaró alá és csak nézni ki az ablakon. Természetesen egy forrócsoki kíséretében... *sóhaj*
("egyebekről" egy későbbi bejegyzésben teszek említést)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Talán az egyik legérzékenyebb évszak a tél. Esik a hó, mindent beborít a fehérség, amitől úgy tűnik ártatlan lesz minden. Kutyák, macskák játszanak kinn, és élvezik a havat, mert bár minden évben látják, mégis különleges és a fehér orrukkal, amikor észreveszik, hogy figyeled őket rád néznek, és bár nem tudnak, mégis úgy látod mosolyognak. Sötétedik, minden meghitt. A melegség átjárja az emberek szívét. Ami csak illúzió meg reményt ad, hogy csodálatos az élet. De én belülről fázom, és nem tud mosolyt csalni az arcomra, olyat ami belülről jön és ami napot jelent a téli éjszakába amiért érdemes élni. De tovább kell lépni és menni kell az úton, még ha nem is tudod, mikor szakad be alattad a jég és mikor borít be téged is a hó. Bocsi a negatív hangulatért, de elolvastam és úgy éreztem ezt leírom neked Hugi :)
Köszönöm. :3whoureca
Megjegyzés küldése