Half year

" Leave behind all the things I miss
The next stop isn't where you think it is
Cause tonight I'm riding off the rails "

Durva... November 2.-án volt fél éve, hogy leszálltam a repülőgépről és egy család életébe csöppentem. Mennyi minden történt!
Viták, gondok az otthon maradtakkal, pontosabban csak egyel. Megvoltak a hullámvölgyek a kapcsolatomban, de még mindig együtt vagyunk, egymásért vagyunk, 7 és fél éve. :)
Azért itt sem volt minden egyszerű. Beilleszkedni, a nyelvet használni, ( amit a mai napig úgy érzek, hogy ugyanolyan hülye vagyok belőle mint voltam :D ) és lenyelni dolgokat amiket nem értek meg vagy épp kellemetlenek voltak a számomra.
Voltam otthon is 2 hetet, nyaraltam a Balcsinál a párommal és barátokkal, csakhogy elszaladt az a kis idő ám, jöhettem vissza, hogy aztán másnap újra gépre ülhessek, mert mentünk a host családommal Olaszországba nyaralni. Persze mondanom sem kell, hogy kétszer rúgtak ki ez alatt a fél év alatt. xD
Mindenféle hülye indokokkal, hogy nem érdekelnek a gyerekek és egyéb blabla. Közben a nagy f*szt. Talán nem agyba-főbe kellene dolgozni, hanem megnevelni őket. Én meg k*rvára nem vagyok befolyásolható a hisztivel, ez van. Ha kell, kemény vagyok velük. Azért mégis én vagyok a 26 éves ők meg a kisgyerekek, tudjuk már, hogy ki hordja a gatyát...
Végül sose jöttem el, mert aztán meg mindig megkértek, hogy mégis maradjak. Akkor mégsem csinálhatom olyan rosszul a dolgom, nemde?
Olaszország után szülinapoztam, öregedtem egy évet és ezt meg is ünnepeltem egy McFly koncerttel. *_*
Milyen furcsa belegondolni, hogy ha van időm, akkor csak 40 perc és fent vagyok Londonban, hogy nézelődjek. Meglessem a Big Bent vagy épp a London Eye-t. Otthon ennyi idő alatt nem sok értelmes helyre jutottam volna el. Más csak álmodik róla, hogy egyszer megnézheti ezeket a helyeket a saját szemével, nekem meg egy könnyed vasárnapi kiruccanás... félelmetes érzés ám. :)
Vásárlás... huhúúú. Erre csak annyit tudok mondani, hogy nőből vagyok én is. Még ha nem is a legnőiesebből. Ezzel mindent kimerítettem. ><
Kapcsolatok. Van akivel jobb lett, ha a találkozások szempontját nézzük, volt akik egyszerűen kiléptek az életemből. De a miértje annyira nevetséges egy téma, hogy így is túl sok szót fecséreltem rá. Jöttek ám újak is, remélem tartósak maradnak. Ezt majd az idő eldönti. Azért sajnálom, hogy nem tudok mindenkivel rendes kapcsolatot fent tartani. Ilyenkor sajnálom, hogy egy nap csak 24 órából áll.
Gyerekek. A mai napig azt mondom, hogy bírom őket amíg nem nyafognak meg hisztiznek. Mindegyiknek megvan a maga kis szeretnivaló tulajdonsága. Niklas, hmmm... na jó, őt annyira még mindig nem tudtam megszeretni. A legproblémásabb a 3 közül, de aranyos mikor megölel, vagy odabújik tvzés közben. Natalie a kis angyal. Jha, ha ránézel igen, de tud úúúúúúúúúgy visítani, h inkább leugranál a hídról, csakh ne halld tovább. De édes kiscsaj, cserfes és amikor odabújik, h szájon smacizzon és közölje, hogy szeret.. na az zabálnivaló. Sebastian meg áhh... lassú, ügyetlen, nyitva felejti a száját és nyáladzik. De ez az amiért annyira szeretnivaló. :)
Ha a nagytesókra is rátérünk akkor Mickaelát meg Agustint is kedvelem, szerintem ez kölcsönös. Szoktuk egymás vérét szívni. :D
Jövő.

???