A szobámban ülök egyedül. Nézek ki a fejemből és az a helyzet, hogy még mindig nem fogtam fel, hogy én holnap Angliába utazom, hogy itt hagyom a párom, a családom és a barátaimat egy időre. Van egy olyan érzésem, hogy minden a reptéren fog rám törni. Az pedig egyenlő a totál pánikkal.
Ma este végül becsomagoltam. Először túl sokat is, mert 20 kiló a limit, én meg összehoztam majdnem 28-at. Ülhettem neki újra és szortíroztam. Nagy nehezen lecsökkentettem 20 kilóra a súlyt. Már ha a mérleg jó volt, mert mikor épp mit mutatott. Egyik percben 21 és fél kiló volt, aztán meg 20. Becsinálok ha rá kell fizetnem arra a szarra. Faszom... -.-"
A legjobb barátaim átjöttek hozzám délután. Elbúcsúztak tőlem és vettek nekem ajándékokat. Annyira édesek. :)
Nem is tudom, hogy mit írjak. Félek, azzal tisztában vagyok, de mégsem érzem. Még.
11-kor indulunk holnap a reptérre, biztos sokan lesznek, a lényeg, hogy a 15.35.-kor induló repülőn rajta kell ülnöm. Repülni sem repültem még. Fosok is ezerrel.
Hmmm... *sóhajt* Lehet túl könnyelműen vettem ezt az egészet... Meglátjuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése