My first week

Muszáj írnom, mert a fejemet veszik, ha nem teszem meg. Plusz amúgy is illene már blogolni.
Szóóóvvvaaal.
Május 2.-a:
Az indulásom napja. Be voltam rezelve azért, mégis amikor a párommal és a bátyámmal kocsikáztunk fel Ferihegyre, teljesen olyan érzésem volt, mintha valahova nyaralni mennék. Pár nap, aztán majd visszajövök és találkozom mindenkivel. A reptéren megkaptam a jegyem, leadtam a csomagom, de még volt pár órám az indulásig. Muszáj voltam hamarabb ott lenni, mert fa pados járattal mentem, így ahol találsz helyet, oda fogsz ülni. Nem tudták megvárni velem az indulást, mert beszartok, fél óra parkolásért 750-et elkértek. Durva mi?
Ácsorogtunk, mondták, hogy nem sokára menniük kell mert letelik a fél óra. Erre bemondják a nevem a hangos bemondóba. Menjek a 9-es check in pulthoz. Wtf?
Gyors csók váltás Viktorral és mentek, én meg magamra maradtam. Na de ugye bemondták a nevem. A csomagom átvilágításakor vmi nem tetszett nekik, szav félre a szobába, kinyit és megmutatom az epilátorom és az övcsatokat. Azt jelezte be. Fasza mi? xD
Megvolt a kézi poggyász átvilágítás és ücsörögtem a váróban még vagy 2 órát minimum. A hasam már elkezdett mocorogni, nem is ettem semmit, meg azért izgultam ám nagyon. Vettem egy doboz kekszet 605 Ft-ért. Tanulság, semmit ne vegyél repülőtéren mert kibaszott drága. :D
Bevettem a hányás csillapítom, rágcsa ééés eltelt az idő. Szépen beálltunk a kapuhoz, eltépték a jegyeinket, és nyomorgás a buszon. Az elvitt a géphez, kiszállás és felmasírozás. Középen találtam helyet elől. Egy magyar nőci meg egy mittudoménmilyen srác közé kerültem. A nőci szintén au pair, beszélgettünk egy kicsit, erről ennyi elég is.
A felszállást nem mertem megnézni, amikor a levegőben voltunk kipislogtam a felhőkre. Ijesztő volt. A fülem folyton bedugult meg kipukkant az emelkedéstől vagy a süllyedéstől. Az út 2 és fél óra volt,elgémberedtem egy picit. Amúgy meg teljesen olyan mintha vonaton ülnél, de tényleg. Néha még úgy is mozgott meg olyan hangott adott ki mikor a síneken megy a vonat. Mókás volt.
A reptéren találkozás, megilletődés. Linda a gyerekekkel jött ki elém és rossz időpontot írtam, várhatott rám 1 órát. xD
Büszke voltam magamra.
Go to Caterham, fura azon a felén ülni a kocsinak amelyik részén Magyarországon vezetsz. Megérkeztünk, megmutatta a szobámat, nem túl nagy, de nekem elég. Olyan kis pofás. Kipakoltam, vacsoráztunk, bejelentkeztem msnen, hogy élek meg volt pár telefonálás is.
Fáradt voltam, úgyh elhúztam vmikor aludni.
A többi nap tömörítve:
Hétfő reggel. Felöltöztetés, reggeli, a nagyobbikat Linda elvitte a suliba, majd go a nurserybe, vagyis az oviba. Alá kellett írnom egy papírt, hogy én viszem meg hozom néha a két kisebb gyereket. Itthon egy kis takarítás, mosogatás, porszívózás. Aztán pihi. Délután 1-re meg vissza a nurserybe. Mivel ezen a héten volt a 4. éttermük megnyitója, így összevissza dolgoztam.
Volt egy nap amikor kész káosz volt minden és elgondolkoztam azon, hogy azt a kurva, én ezt nem bírom.
Ha este kell rájuk figyelnem, akkor meg kell őket fürdetni, fogmosás, megmondom, hogy meddig nézhetünk mesét azt tipli aludni. :D
Asszem csütörtökön elkocsiztunk Purleyn keresztül Croydonba az IKEA-ba, mivel Linda svéd, értelemszerűen az a kedvenc boltja. Ettem vmi svéd menüt, húsgolyó valami szósszal, főtt krumplik (egyben és persze sótlanok mint az atom) és vmi lekvár. Hátööööö nem lesz a kedvenceim között.
Amúgy meg nem olyan egyszerű ez az egész, az angol gyerekekre jellemző, hogy kurvára nincsenek megnevelve. Ha pedig valami nem a szájuk íze szerint történik, bedobják az I don't like you-t. (nem kedvellek) Ilyenkor mindig visszakérdezek, hogy Na és? Vagy a másik megoldás ha hiszti van, hogy megmondom, hogy nem érdekel és nem viccelek. Beszokott válni. Általában.
Egyik este adom Sebastianre a pizsijét, lenyom két puszit és azt mondja nekem vigyorogva, I don't like you! Eskü, rendesen jól esett. :D
Natalie édespofa, néha hisztis, de amúgy jó gyerek. Szeret pancsolni és rászoktattam a három gyereket a buborékos fürdőre, nyomják is, hogy I like bubbles. A nagy gyerek, Niklas a kemény dió, irtózatosan el lett kényeztetve anno a bőrbetegsége miatt és mostanában kezdték el visszafogni. Időben...
Amúgy a beszéd nem olyan egyszerű. Én amolyan fordító típus vagyok. Értem, hogy mit mondanak úgy nagyjából, de ha nekem kell megszólalnom, nem találom a szavakat. Pedig tudom.
Hmmm.
Az idő hideg, a torkom párszor bedagadt, de kezdek hozzászokni. Volt már eső, napsütés, meg szél, az valahogy sosem akar elállni. Meg ezek egyvelege is volt már.
Jha igen, dvdket is rendeltem szerdán és pénteken meghozta a postás. (McFly dvdk >< ) Itt ugráltam mint valami kisgyerek. xD
A vasárnapom off volt, irány London.
Erről egy külön blogbejegyzésben mesélek. :)