Ha ezek közül semmi nem jön össze, akkor megint kifogytam a lehetőségek közül. Tegnap amikor ez eszembe jutott, elkezdtem pánikolni. Éreztem, hogy valami fojtogat belülről és hogy a tüdőm ki fog robbanni a mellkasomból.
A teljes tehetetlenség érzése tört rám, hogy kifutok az időből, nem lesz elég pénzem, nem tudok kimenni legkésőbb szeptemberben Angliába és vége minden eltervezett, dédelgetett kis álmomnak. Marha rég éreztem ilyet, hogy őszinte legyek nem is emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen velem utoljára. Most motiváltnak érzem magam, mintha dacos lennék, hogy márpedig én bebizonyítom, hogy amit elterveztem az úgy is lesz. De állás, ergo pénz nélkül nehéz.
Persze van segítségem, és azt hiszem akkor is kitudnék menni, ha nem találnék állást a közeljövőben. Majd kiderül, hogy élek-e ezzel a lehetőséggel. Ez a téma néha felmerül köztem és a párom között is, de mivel tűz és víz vagyunk, így ebben sem értünk egyet. Of course. :)
" Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak."
2 megjegyzés:
Nem minden az aminek látszik, ha jobban belegondolsz, talán azzal, hogy nem sikerült ez a pár állásinterjú azt jelenti, hogy nem is neked valóak, és csak terelnek tovább, ha hiszel a karmában, akkor lehet hamarosan a legjobb állás lesz a tied. De legalább nem tartozol az átlaghoz, teszel is valamit azért, hogy jobb legyen! Én csak drukkolok :).
Néha én is ezzel magyarázom meg a sikertelenséget, de hosszú távon ez inkább elkeserítő. :D
De legyen igazad, azért nem sikerültek, mert nem voltak nekem valóak. ^^
A napokban tettem, ezt - azt az álmom megvalósításának érdekében, de nem árulom el, hogy mit. :P
Köszi! :-*
Megjegyzés küldése