Decision

Egy újabb állásinterjú kipipálva. Reggel 10-re kellett ott lennem, kicsit hamarabb érkeztem és szántak rám körülbelül 10-15 percet... Előbb kaptam a telefonhívást, hogy saaaajnos nem rám esett a választásuk, de sok sikert az állás keresésben. Köszi. Másfél éve nem találok ebben a kibaszott országban állást. Még van egy sanszom, az angol tanfolyam amire jövőhét kedden megyek. A teszt írásra, de nem igazán hiszek benne. Ettől függetlenül persze a tőlem telhető legjobb módon próbálok majd teljesíteni. Megvárom a döntésüket, h mehetek-e a tanfolyamra, ha nem... akkor valószínüleg beindul a gépezet. Apu azt mondta, hogy akkor intézkedik a pénzzel kapcsolatban, elkezdhetem az útlevelem, az erkölcsi bizonyítványom igénylését és még egy orvosi papírt is ki kell majd töltetnem. Aztán remélhetőleg Lisa nem talál még au pairt, meglesz a beszélgetés és az egyebek letisztázása és irány UK. Leírva ez tök pofonegyszerűnek tűnik, pedig egy kicsit sem az. :/

A facebook pedig megérzett valamit, nagyon beletalált az egyik alkalmazása....

" Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több, mint egyszer... és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen... Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság... amit már sosem kapsz vissza! "