Good times, bad times

" Rég" blogoltam. Ha úgy vesszük. Vagyis mihez képest. No mind1 is.
Kezdjük a rosszal. Remélem nem kezd a blogom panasz áradattá válni. Az olyan gáz lenne. Tegnap kiakadtam fél pillanat alatt. Megint. Bejön faterom a szobába és így csevegő hangon közli, hogy ő haza költözik, nyáron, ha minden összejön (ez kb. százakárhány kilométer távolságot jelent) és, hogy a bátyám is elköltözik amint tud. Ez nem is lenne érdekes, és most bele se merülök az elemezgetésbe, de a lényeg, hogy nem. Mindkét ember képtelen az önálló életre a maguk módján. (De ha elmenne a báttyám, az a legkevésbé sem érdekelne igazából.) Fél perc alatt kiborultam. Elkezdtem mondani, hogy és akkor ha kimegyek dolgozni Angliába, akkor mégis hova jövök haza? Mert akkor ez a lakás már nem lesz a mienk. Mi lesz a cuccaimmal és amúgy is? Erre mielőtt kiment volna a szobából, közölte, hogy ezért nézzek itthon állást...
Hát nem! Nem fognak megint egy olyan helyzetbe keverni amit nem akarok! 13 évesen se volt választásom amikor az anyám kipakolta a lakást és elment. Én meg maradhattam az apámról és a húgomról gondoskodni. A nagy büdös faszt! NEM mondok le az álmaimról azért, hogy megint másoknak jó legyen. Nem és nem! Most én vagyok az önző! Elvették a gyermekkorom és a tinédzser éveimet és most ettől is megfosztanának?
Engem miért vesznek semmibe? Miért nincs egy támogató hátterem? Más szülők miért tudják támogatni a gyereküket, az enyémek miért szarnak le?
Sok mindent feláldoztam az eddigi életem során, mert rákényszerültem. De ezt nem vehetik el tőlem. Nem. Ragaszkodom hozzá. Túlságosan is...
A mai napom igyekezett elfeledtetni ezt az egészet, azért morogtam még ezen ez kicsit a postán várakozva. Párommal felkeltünk délelőtt és karácsonyi bevásárlásra mentünk. Tök jó volt! ^^
Mindenkinek vettünk valamit és magunknak is. Én pl. kaptam tök szép körömlakkot, meeeg egy marha jó neszesszert! o.O
Szerelmes lettem belé, pedig nem az én stílusom. Piros, kígyó bőr mintás és ovális alakú, felül cipzáros kis táska, lakk szerű anyagból. Tök vagány! :D
Megvettem magamnak a 2 napja kiszemelt fekete alkalmi kis mellényt. Olyan, mint amilyen a férfi öltönyökhöz is jár, csak ez értelemszerűen nőies és kicsi. :) Inget is kerestem hozzá, ilyen fénylő anyagból szerettem volna, mert az újság amiben láttam, ott méregzöld színű inggel volt lefotózva. Nem akartam olyat, de bejártuk a fél várost, páromat már rendesen sajnáltam és mondtam, hogy ne utáljon. xD
Szav bejártuk, de nem találtunk fehéret, csak ilyen sárgás, csontszínűt. Úgyhogy maradt a méregzöld ing, vissza is battyogtunk érte. Rögtön beugrott a Rellon. xD
Egy aranyos kis hajpántot is vettem, két fekete fém pánt fut egymás mellet és egy nagyobbacska, strasszokkal kirakott csillag van az egyik oldalán. Nagyon örültem mindennek. ^^
Ó és igen, láttam egy olyan de olyan jó medállal ellátott nyakláncot, hogy sírni tudtam volna. o.O
A lánc része nem érdekel, de az a medál... *nyálcsorgat*
...
Mára befogtam. *elvonul*