Szóval vissza Angliába. Akartam is jönni meg nem is, bár inkább a nem volt a nyerő. Annyira hiányzott már a Kedvesem és olyan hamar elmentek a napok, h maradni akartam még. Sajnos nem volt megoldható. Úgyh irány a Ferihegy. Megérkeztünk, k*rva nagy sor.
Ójeee.
Búcsúzkodás, majd várakozás közben bemondják, h késik a gép, a 15.35-ös felszállásból lett 17.00-i felszállás. Már ez is betett egy lapáttal, majd amikor a Gatwicken szembesültem azzal, h senki nem jött elém, na az betette a kulcsot.
(mellesleg felírtam a naptárjukba, h mikor jövök, na mind1)
Mivel az itteni telefonomon nem volt pénz, egy vadidegen férfihoz mentem oda és megkérdeztem, h lehetne egy kérésem? Mondta, akár 2 is. Elmondtam a szitut és, h elkérném a mobilját, h felhívjam a host családom. Felvették, majd szinte le lettem baszva, h miért nem megyek vonattal, meg, h miért nem szóltam, h jöjjenek elém.
Ja, bocs...
Végül is Linda elindult értem és míg várakoztam a Párom is felhívott én meg félig sírva mondtam el neki, h mi a helyzet.
Itteni idő szerint 21.00-kor meg is érkeztem, a gyereke nem voltak izgatottak, semmi ölelés vagy ilyesmi. Rendesek nem? Na de igazából nem is vártam, hiszen épp milyen zokni van rajtuk, olyan a kedvük. Hoztam Túró Rudit, persze nem ízlett nekik.
Szentségtörés. :)
Aztán ugye Olaszország, kérdezem, hogy mikor repülünk? (vasárnap volt aznap) Válasz, hétfőn hajnalba, úgyh 2.30-kor kéne felkelni, mert taxizni fogunk a reptérre és egyebek. Fasza.
Gyors becsomagoltam a kis bőröndbe a ruhákat amiket vinni akartam magammal és alvás.
Valamivel több mint 1 órát taxiztunk a reptérre, mert néhány fapados légitársaság csak adott reptérről száll fel. Aztán kaja vásárlás, kapu keresés, útlevél vizsgálat, helyfoglalás, felszállás és majdnem 2 és fél óra repülés. Irány Olaszország.
Algheroban szálltunk le és mentünk a bérelt kocsikért. Hogy miért? Csak azért, mert a ház amit egy ismerősük "adott oda" ingyen, megközelítőleg 4 órás autóúttal elérhető.
Ójeeee...
Szenvedés, seggzsibbadás, dög meleg, fincsi volt.
Megérkeztünk St. Antioco / Calasetta nevű városkájába (?). Erős túlzás rá a város szót használni. Micaeláva valami fasza kis helyet képzeltünk el, közel a tenger és egyebek, erre bent valami dzsinzsában, 2 szomszéddal egy ház. Szinte a semmi közepén. Naponta minimum 2 órát kocsikáztunk, ha az oda-vissza utat veszem. Mivel Mica kint töltötte be a 16-ot, elmentünk étterembe, az utolsó estén is voltunk. Sokat fürödtünk, én brutálra leégtem először ééés mindenki megbámult a tetoválásom miatt. Még fényképeztek is.
Nem kicsit idegesített...
Ha már fényképezőgép, az új fényképezőgépem meghalt a 4. nap. -.-"
Akit érdekel, annak itt egy link a képekről.
http://picasaweb.google.com/114050794790779282679/ItalySardinia?authkey=Gv1sRgCNKYwLTurqavPw#
Persze azért jó volt, életemben először láttam a tengert, sós volt, sz*rrá marta a szemem és a szám folyton, és az aquaparkot is nagyon élveztem.
Mind2 alkalommal, de egy valamit tutira kihagytam volna. Az olasz utak rémesek, kanyargósak és hányingerkeltőek. o.O
Ó igen és olyan gyönyörű barna lettem! *_*
(de már kezd kikopni, a fenébe :D )
Folyt. köv.; with the SummerLive Festival
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése