Hmph

Miért olyan nehéz rávenni magam blog bejegyzés írásra? Nem mintha annyi írni valóm lenne, csak néha eszembe jutnak gondolatok amiket úgy leírnék. De csak néhány percig, pillanatig tartanak és már suhannak is tovább a hétköznapokban...
Szombaton lejött hozzám Grim és egy újabb cseppet sem izgalmas napom résztvevője lett. Lassan már senkit nem merek elhívni magunkhoz, mert nem nagyon csinálunk semmit. Boltba voltunk, főztem ebédet meg csináltam muffinokat, ő meg ott ült és nézte ahogy ügyködöm. Vicces, mert nálunk evett először tükörtojást borsófőzelékhez és méghozzá nem is olyan módon megsütve, ahogy ő szereti. Mert én folyósra csinálom, nem sütöm meg mind a két oldalát. De megette, állítólag még ízlett is neki, úgyhogy lehet mégis van benne valami, hogy nem főzök rosszul. Tvztünk, neteztünk egyet aztán lekéstük a vonatot, úgyhogy bementünk a plázába. Ott veszekedtem vele egy póló miatt amit nem akart magának megvenni. Nem is vette meg, de másnap megbánta! *mellkidülleszt és büszke fejet vág* Mondtam én, hogy jó az a póló...
Más.
Tegnap amikor sétáltam ki a boltba, velem szembe jöttek ismerős arcok, tolták a gyerekük kisbicóját miközben az mellettük tipegett. A nap sütött, kellemesen melegítette az arcomat, olyan idillikus kép ugrott be és az, hogy egyszer nekem is ez lesz a "sorsom". Legalábbis merem remélni. Én is fogok kisbicót tolni miközben egy apróság az ujjaimat markolássza és anyának hív. Nem vonakodtam az előttem megjelent képtől, ellenben hamar elzavartam a fejemből. Mert nem vagyok rá kész, külső tényezők miatt sem szülnék most és lehet furán hangzik, de még önző vagyok. Nem akarom megosztani a figyelmem és a szeretetem, most jó így a párommal, jó csak magunkkal foglalkozni, kettőnkkel törődni. Aztán majd ha olyanok lesznek a körülmények és persze Kedvesem is úgy akarja, lesz nekünk is totyogó babánk. Egyszer...
A mai nap vicce, megint elkérték a személyimet a boltba. Fateromnak vettem cigit és a pénztáros néni nem restellt a korom felől érdeklődni, mint ahogy azt tette az elmúlt hónapban pár alkalommal. Biztos rossz az arc memóriája, fene tudja. Szóval válaszoltam, hogy még mindig 25 éves vagyok és előbányásztam a személyim.
Kezdem röhejesen érezni maga, vagy nem nekem kellene?