Életjel

Írni kéne... sorokat zengeni arról, hogy mennyi minden történik velem mostanság, de az a nagy büdös helyzet, hogy nem sok. Sőt, még annál is kevesebb. Új ismeretségekbe botlottam, a régieket pedig tartom, van akivel szorosabban, van akivel kevésbé. Kövezzetek meg érte, de ez van.
Május 30.-án lett 1 éves a blogom... mi a manó! Hogy eltelt egy év. *csodálkozik*
Na de lapozzunk tovább.
A legjobb barátnőm férjhez megy júliusban, tök durva. Pedig kislányként együtt játszottunk, tinédzserként vesztünk össze egy fiú miatt. Most meg... férjhez megy. Ne értsetek félre, én nagyon örülök neki, SŐT! Bár egy rossz hír beárnyékolja a boldogságát, de ez ugye nem tartozik a blogom olvasóira. Úgyhogy ezt a részét hagyjuk is.
Azonban... annyira elgondolkoztató... mikor vállt minden ennyire visszafordíthatatlanná? Mármint az élet, az idő, a felnőtté válás meg minden.... *sóhaj*



Everybody's lookig for something. Something, that makes it all complete. You"ll find it in the strangest places; in your lover's eyes, in the deepest friendship, in the words of others... a simple word can make you smile or cry. But when you have found that special thing, you'll fly without wings.

( Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban... egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz szárnyak nélkül. )