Grim itt járt

Na igen, illene már bepótolni az elmaradásomat és nem csak egy mondatban megemlíteni, hogy nálam járt Grim. Vannak (?) olyan blogolvasóim, akik tudják, hogy kire gondolok. Ha nem is személyesen, de a karaktere nevéről biztos beugrik, hogy ki is ő. Lényeg, a karakterem kedvese az ő karaktere. Na de ennyit erről, szóval jött. Egy szombati napon egész pontosan és reggel. Épp a fürdőben csináltam valami fejet magamnak, amikor jött az sms-e, hogy a párom milyen sört szeret. Ezen jót nevettem, persze ment a válasz sms, aztán, hogy ne akarjon eltévedni és mivel sétálni szeretett volna, így én (a lusta) bicajra pattantam és kitekertem elé a vasútállomásra. A vasútállomástól olyan fél óra sétára lakunk, az ő ötlete volt! *emeli fel a kezét védekezően* Úgyhogy én tök nyugisan, séta tempóban tekertem mellette. Ugorjunk az időben, mondjuk az ajtónk elé. Hazaértünk, beinvitáltam hozzánk, Bogyó letámadta, mint ahogy mindenkit szokott. Idióta egy kutya. Amíg mászkáltam a lakásba Viktor ácsorgott nagy zavarban, bátyám beszélgetett vele egy kicsit, aztán vittem is tovább őt boltba. Mert hát a vendégem volt, azt főzök neki, amit enni szeretne. Nos mivel nincsenek nagy igényei, így bolognainak valót vettem, meg iszit (innivalót), a boltba menet meg vissza is beszélgettünk, elég vegyes témákról és amúgy se kötöm az orrotokra. :) Beültünk a konyhába és én elkezdtem ebédet hegeszteni, szegény megint ráfaragott, mert jött faterom és csak mondta és mondta. Jött a szokásos kórházas sztorijaival amit mindenkinek elmond. Na akkor fordult meg a fejemben, hogy Grim soha többé nem akar majd lejönni. :D Néha mellém állt és leste, hogy mit csinálok. Meg is kérdeztem tőle, hogy mit néz, azt mondta, ahogy főzök. Iszonyú izgalmas lehetett. :D A kaja készen lett, jól megetettem, vagyis elfogyott amit elé raktam, azt nem tudom, hogy mennyire ízlett neki a főztöm. Most azért ette meg, mert finom volt, vagy azért mert nem akart megsérteni, hogy mi ez a sz@r. xD
Bogyó majdnem beleépítette a lábába a fejét, annyira kunyerált. Grim meg is jegyezte, hogy milyen édes, meg, hogy nem igaz, hogy nem bírom ki, hogy ne adjak neki. 10 éve a kutyám, ismerem mint a tenyeremet és a kunyerálási tehetségét tökéletesre fejlesztette, úgyhogy nekem semeddig nem tart nem venni róla tudomást. Felajánlottam neki, hogy viheti a kutyát, Bogyónak is mondtam, hogy Pesten fog lakni, ő meg tök örült neki. Mert ő ilyen értelmes, hogy mindennek örül. :D Megnyugtatásként közlöm, a kutya megvan, a konyhában alszik a kosarában. Amúgy tudom, nem hangzik valami izginek, de mi közben folyamatosan beszéltünk, aztán felkelt a párom, megtudtam mutatni Grimnek a szobámat. Persze előtte közöltem, hogy eszébe ne jusson azt mondani rá, hogy Levita szoba. (Adarennek egyszer körülírtam, azóta ezt nem tudom elfelejteni, hogy rásütötte ezt a megnevezést) Értsd: kék szőnyeg, kék tapéta, kék szekrénysor, kék sötétítő, kék ágytakaró, kék ágyneműk szóval tök kék az egész. Megmutiztam neki Spike-ot is a görényemet, de az egészsége érdekében csak a hátát simogathatta meg. Szerintem szüksége van a 10 ujjára, nem akartam megfosztani egyiktől sem. Aztán a párom megismerkedett Grimmel, rögtön magyarázott is neki, fél füllel hallottam csak mert kimentem a konyhába a sörökért. Elsörözgettek, nem tudom, hogy Grim mennyire tudott felengedni , én csak ööö... fogalmam sincs, hogy mit csináltam közbe. (az dereng, hogy megitattam szerencsétlennel 1 liter kajszibarack levet, nem ellenkezett :D ilyen a jó házigazda xD) Szóval ment közöttük a diskurálás, én akkor kiszorultam, párom mondta neki, hogy legközelebb majd elviszi pecázni vagy sörözni. Ezen is mókáztam egy sort, kíváncsi lennék rá, hogy ezért lejönne-e Grim Pestről, hogy pecázzon vagy sörözzön a párommal. Aztán a fene tudja, vannak még csodák. Az idő meg tökre elszaladt, párom is elment dolgozni és olyan 20 percre rá mi is sétáltunk vissza a vasútállomásra. Az idő elég borongós volt, de odafele nem kapott el az eső. Nekem tartogatta magát, mert ahogy Grim felszállt a vonatra és indult hazafelé, természetesen elkezdett esni és én kaptam a nyakamba a hazafelé úton. De nem is én lettem volna, ha nem így történik. Nem volt valami tartalmas ittlét, legalábbis erre tudok tippelni, de nem is volt olyan sok időnk. Talán ha lesz megint legközelebb, akkor több dolgot sűrítünk bele, vagy ha lejön két napra, az is jó megoldás. Na de a mesének és a beígért beszámolónak az én részemről vége. Hogy ő ezt hogy élte meg, azt tőle kérdezzétek.