Irkafirka

Valamit megint kellene ide pötyögnöm, hogy mi van velem, hogy érzem magam vagy épp mi történt mostanság. Aki olvasta az előző bejegyzésem az tudhatja milyen kedv uralkodott / uralkodik rajtam mostanság, nos a helyzet változatlan, azonban szerencsés módon nem non stopba nyomom a nyűglődést! Sőt, a napjaim nagy részét az teszi ki, hogy kedvesemet nyúzom, szeretgetem és egyéb teendőimet végzem, ellenben elég egy "bizonyos" szikra és robbanok. Morgolódom, dühös leszek és sértő szavakkal dobálódzom. Az az igazság, hogy nem tudok ez ellen tenni semmit és valahol nem is akarok. Elvégre jó kiadni a dühödet, egy bizonyos fokig. Utána már kéz remegtető módon, kínodban nevetős dologként van jelen. Érdekes...
Mondjuk nem tagadom még mindig, én nem csak a mosolygó, kedves szőke lány vagyok a "szomszédból". Akik nem ismernek úgymond "teljesen", azoknak olykor tudok meglepetést okozni a "másik" énemmel, pedig ez nem is másik én, hanem ez is én vagyok. És igen, én is önző vagyok valamilyen szinten és sértődékeny, harag tartó, mogorva. Képtelen vagyok osztozkodni például mások figyelmén. (ez kicsit furi...)

Az élet folyton változik, emberek lépnek be és lépnek ki belőle, a tiedből is, másokéból is és az enyémből is. Mondjuk aki menni akar, az menjen. Emberek alakulnak át a szemedben és a szívedben hol jó, hol rossz irányba. Például amikor kislány voltam és még nagyon sokáig is, a szomszéd lány volt a legjobb barátnőm. (már elköltözött, vőlegénye van, saját élete) Szóval nagyon is életképes volt ez a legjobb barátnős dolog, ott voltunk egymásnak, olyan forever feelinggel. Aztán jött a középsuli, más irányba találtuk meg magunkat, de igyekeztünk tartani a barátnős dolgot, aztán ő fősulira ment Győrbe, kolesz stb. Plusz megismerkedett a vőlegényével, idő közben én sem maradtam egyedül. Most dolgozik, én is próbálok boldogulni a magam módján és érezhetően nem vagyunk már legjobb barátnők. Beszélgetünk, ismerjük egymás titkait, de mintha az évek alatt elmúlt volna a "varázs".
Ellenben más meg fontosabb szerepet tölt be egy ideje mint mondjuk régen. Ezzel azt akartam leírni, hogy emberek lesznek fontosak, kevésbé fontosak a mindennapjaidban, akár észrevétlenül is.
Ennyi volt a mai napra az ömlengés és filozofálgatás.