Tudom, tudom...

Marha rég írtam, dehát na... Nem tehetek róla, hogy az ég adta világon semmi említésre méltó nem történik. Ez pedig valahol halványan megfogalmazza az unalom fogalmát. Ami kissé bosszantó. Nem mondom azt, hogy nem élvezem ezt a "kényszer pihenőt", de már igazán történhetne lépés ezzel kapcsolatban is. A helyzet mégis annyira bonyolult. Hiába vagyunk megyeszékhely, kriminálisak az álláslehetőségek. Úgy, de úgy feltudom magam húzni ezen, hogy csak na! Mert mit mondanak? Tanulj, úgy lesz belőled valaki. Aha... vagy elküldenek mert túl képzett vagy, vagy még kismillió más feltételt kérnek amivel bocs, hogy nem rendelkezem. Irodai állások? Ugyan!! Hogy képzeled? Szinte a kihalásos módszer van, ha valaki elmegy a helye már vagy ötszörösen be van töltve. Jelentkezz támogatott tanfolyamra! Remek! (lenne, ha nem jelentkeztek volna persze többszörösen és ha sikerült volna a teszt...) Tehát ez is kilőve, jöhet a következő. Menj a gyárba 3 műszakba dolgozni. Köszönöm szépen, ez is megvolt és nem véletlenül írom múlt időben, mert elég is volt. Akkor mégis mi marad? Teljességgel hihetetlennek tartom, hogy ilyen marha nehéz elhelyezkedni! Könyörgöm, hol élünk??? Másik alternatíva, menj egy hiteli irodába! Jaaaa, hogy oda vállalkozói igazolvány kell! Bocsi... Nem beszélve a jutalékos fizetésröl, például, ha kötsz egy 5 millás hitelt, kapsz 100 ezret pluszba. Igen, ez tök így megy! Az embereknek arra van pénze, hogy csak így hipp-hopp felvegyenek ennyi hitelt. Kezd megint elmenni a kedvem és elkeseredek. Lehet nézelődni a neten is, a kedvenc gyöngyszemem, amit poénból néztem csak meg, keményen bruttó 69 ezer forintért menjél a benzinkútra dolgozni. EMBEREK! Kapjatok már a fejetekhez!! Én meg csak morgok tovább...